Szóval azon filóztam nemrég,miért csinálja mindenki ezt a fogadalom dolgot,és miért mindig az új év első napján? Merthogy bármikor lehet fogadkozni,és azt ugyancsak bármikor el is lehet felejteni... 
Ebből kiindulva döntöttem el,hogy az én újévi fogadalmam a változás/változtatás, konkrétabban az önváltoztatás,egészen konkrétan pedig az,hogy az év végére olyan szép akarok lenni mint egy csülök,és "új" testben szeretném a következő szülinapomat ünnepelni.

Teszem ezt azért,...

...nem látta valaki az önbecsülésemet? Valahol elhagytam... Aki megtalálja tegyen hozzá még egy keveset,és hozza vissza...lécciléccilécci...

...mert meguntam,hogy bé vagyok zárva éntest-börtönömbe, és egyszer szeretnék úgy a tükörbe nézni,hogy ne rémüljek halálra...
Már nem a fejemre gondoltam...
Pedig az se kutya...
De pl soha,de soha,de tényleg sohasem próbálok ruhát tükör előtt...az én cégem nem az a cég,ahol látássérüléssel is teljes életet tudnék élni.. Sőt. Kifejezetten életveszélyes lenne... 
Vegyük pl azt az elképzelt szitut,amikor fejetlencsirke-stílusban közlekedő gyerekeim rosszkor lépnek rossz helyre,és egy aprócska 3 és fél tonnás kivasalja őket..
Nekem ettől előre lelkifurkám van,így inkább megőrzőm a még fél szememre ép látásomat,és nem vagyok kiváncsi magamra se ruhapróba alatt,se után... Jobb a békesség..
..és a kölkök is nagyobb biztonságban vannak.

Mozgáskorlátoltságomat még nem is vettem számításba. 

Amikor eszembe jut a futás,mindig látom magam előtt,ahogy szökellve nekifogok,aztán egyszer csak homlokon csap valamelyik mellem...
...aztán leplöttyen az arcomról,és esetlen lábikóim közé keveredve gátat szab nekem,és pofára esek,mint egy Murphy-féle vajaskenyér a vajas felével...

Mondhatnám,hogy belőlem sem lesz már gátfutó.

Ennek okán (és mert nagyon megsajnáltam szegény férjemet),...(mondom NAGYON megsajnáltam),elhatároztam,hogy izmot fogok építeni magamra,hogy legyen ami oszlásnak indítja majd a hájtömegem.
Étrendet változtattam.
Most jön a testmozgás.
Legelőbb izomépítés,aztán edzés,a helyes táplálkozással karöltve.
Szeptemberben pedig, nádszál vékonyságúra fogyott testemet box-edzésekkel fogom tökéletessé formálni..

:D

..és megvolt az évszázad poénja...megyek lefekszem...

Vizuális típus vagyok...

Igen-igen,izgat a meztelen férfiak látványa...főleg ha 1 km-nél közelebb vannak...

Hol is? Ja...
Ripsz-ropsz eltűnik rólam az az aprócska mázsa...
...maradok én,és a szatén hálóingként lábam köré omló néhány futball-pályányi bőröm,amit gumipókkal a vállamra erősítünk...
..(simán jó lesz ejtőernyőnek)...
..aztán erőtől buzogva (a teljes kiőrlésű bármiktől) bedöngetek a box-terembe,ahol türelmesen megvárom,míg felkelnek a földről az alkalmazottak,és letörlik könnytől maszatos arcukat ..(a röhögéstől),és kesztyűt húzva leverem a földig még az inflációt is (ami nem is létezik).

..4 hónapnyi profi box után a tömérdek izmomra újra ráfeszülő bőrömben veszek egy vadiúj és bazira szexi nagyon nőies szerkót,és abban lenyűgözöm törvényes férjemet...

...aki addigra - csekélyke 9 hónap szexmentes élet után- épp előző este lép majd félre a takarítónéninkkel (de csak mert a néni izületes és nem bír elszaladni).
Rosszabb lesz neki,mint egy terhesség (azis9hónap),mert azalatt még simán elficánkoltunk egy ideig a bozótosban...

Nekem meg így rossz.
Mert azt szeretném újra látni,ha ránézek,hogy erekciója van attól is,ha a közelembe kerül...

Szerelem?
Romantika?
Pff...
Kell a nyavalyának.

Mi?
Hogy fúj..?
Pedig de.
De igenis szüksége van egy egyre gyorsabban avuló és öregedő anyukának is arra,hogy elismerjék nőiességét (az önbecsülésem mellett volt..).
Felénk ezt másképp mondják...de én elismerésként aposztrofálom,mert kiskorúak is vannak a közelben...

Nincs más hátra,mint előre.

...éljen az éljen...
Hétfőn átesek új életem első (talán nem egyetlen) edzésén.

Áve.

Megosztás a facebookon

Válasz:  szoció- pszichopata gömbvillám, férjjel,4 gyerekkel,pár betegséggel (legújabb egy neurológiai,amitól brékel a bal és jobb kezem is,de a bal néha győz),tömérdek zavaros káposztalével a fejében..savanyú,keserédes,és tömérdek élettapasztalattal,meg még a köcölék...amiben benne vagyon az írhatnék is... Sikeresen elnyomom időről időre ezt a késztetést,de olyan mint a viszketés...egy darabig tűri az ember,aztán csak odanyúl,és megvakarja...
..ez a "nem mondhatom el senkinek,elmondom hát mindenkinek" esete,amit erkölcstelenül  fel is használok saját céljaim ki- vagy beteljesítésére...

Kedves evribádi, velkám  nálam.. Remélem mindenki hozott váltás alsót,hidegkaját,vegyvédelmi felszerelést,és gyalogsági ásót...ízlés szerint.

Megosztás a facebookon